Disznótour – vágom!
Bár a csapatomból senki más nem jött, úgy döntöttem, egyedüli kapisztránként is bevállalom – és nem bántam meg. Volt minden: hús, vér, emberek; játék és muzsika; a CSBCS pedig egészen új értelmet nyert.
Kéne egy kis fény, valaki világíthatna a telefonjával! – kiáltotta el magát a böllér reggel hatkor a solymári udvaron, jelezve, hogy ez a disznóvágás amennyire hagyományőrző, annyira 21. századi. Hamar elő is került egy okos készülék, a böllér szúrt, szegény Tattyána (sic!) pedig ekkor már valami egészen más fényt látott: pár perc múlva már az örök mocsarakban dagonyázott vígan, miközben lelkes közönség (tizennyolcplusszos fele) elégedetten húzta le az első kör szilvapálinkát.
A ráhangolódás persze nem itt kezdődött. A regisztrációnál a csuklónkra erősített neonpink Disznótour-karszalag, a tornaterem bordásfalaira akkurátusan felragasztgatott malacfüzérek és a vécében (is) olvasható versikék már előző este egyértelművé tették, hova is jöttünk. A tematizáció pedig annyira jól sikerült, hogy az éjszakába nyúló társasjátékozás során már a joghurtot is disznózsírkoktélnak néztük, és csak a hagymakarikát hiányoltuk a pohár oldaláról egészen addig, amíg Rudan Jani jókorát nem húzott belőle…
6:15 – szúrás. Ez állt a percre kidolgozott programban. Juli és Petyusz kitett magáért, a szervezés minden részletre kiterjedt, mi pedig becsülettel tartottuk az ütemtervet. Nem sokkal később a nap is feljött, a szikrázó hó és a verőfényes napsütés optimális díszlet volt a nagyrészt szabadtéri elfoglaltsághoz. 6:30 – pörzsölés. 7:30 – a malac tiszta. Tattyána előbb színesbőrű, majd újra fehér lett, nem sokkal később igazolta a régi tételt: kifordítva mindenki rózsaszín.
A „Házisertés anatómiája I.” rögtönzött szemináriuma után már mindenki képben volt: a szíve olyan, mint az emberé, a mája már az olajban sül, a vére hagymával már kész, tessék, lehet fogyasztani.
Úgy voltam vele, hogy először vagyok disznóvágáson, kipróbálok mindent. Így hát nemcsak a sült vért ettem jóízűen, hanem vágtam a szalonnát a tepertőhöz, daráltam a húst, töltöttem a kolbászt, adagoltam a hurkának valót, közben szorgalmasan kortyolgattam Andor törökkanizsai pálinkáját, amire szükség is volt, mert a szervezetünkbe juttatott zsírmennyiséget oldani kellett valamivel. Dél körül már túl voltunk a sült májon, a sült húson, és nassoltunk az abaléből kihalászott húscafatokból is, nem beszélve a nyers darálthúsról, amiből állítólag 10 dkg is elfogyasztható. Ennek persze nagyjából négyszázszorosa várt arra, hogy belenyomjuk a tisztított bélbe, úgyhogy neki is láttunk – az öntöttvas daráló-töltőszerkezeten kétszer áttekertünk mindent, ami csak átment rajta, a gyönyörű színhústól a 200 kilós koca mind a tizenkét emlőjéig.
Mindezt a nap végén, már káposztába csavarva fogyasztottuk el két tánc között (az Odor zenekar csak nekem volt új, de tényleg zseniálisan húzták a srácok), akkor, amikor már megemésztettük az ebédre magunkba gyűrt húslevest és mindentbele-pörköltet is. Ami pedig ebből is kimaradt, azt a délutáni kereskedős játék során adtuk-vettük papíron, egy óra alatt egy nagyobb téesz virtuális sertésállománya cserélt gazdát egészben vagy darabjaiban.
Navratil Andreától megtanultuk, hogy „akkor szép a disznó orra, mikor túr, mikor túr”, mi pedig reméljük, hogy jövőre ilyenkor is tour.
Ha igen, legalább öt kapisztránt magammal viszek.
Szambár (293.)
A cserkészet nagy hagyományaként idén is megrendezésre került január 11-én, Solymáron, a Disznó Tour… Persze nem csak egy fantasztikus disznóvágáson vehettünk részt, hanem akadt hely a társasjátékcsatáknak, az elmaradhatatlan kereskedőjátéknak, a táncnak és egy kis művelődő programnak is.
Péntek este, forralt bor és rengeteg süti mellett játszottunk – a másnapi fél 6-os kelés gondolata senkit sem üldözött a hálózsákjába.
Szombaton természetesen hamar felébredtünk és feléledtünk Tatjana, a 200 kg-os koca visításától, a csípős hidegtől, no meg a legendás törökkanizsai házi szíverősítőtől. A Pilisi család böllér tagjaival hamar feldolgoztuk a disznót – kb. 40 méter volt csak a kolbász belőle… De készült még sült vér hagymával- reggelire, rántott máj, sült hús, töpörtyű, májas hurka, pörkölt, leves és még töltött káposzta is. Délután , a kereskedőjáték után Navratil Andrea mesélt nekünk Noéról, meg a fehér galambról, és egy csokor malacos népdalt is megtanultunk. A táncházat az Odor zenekar kísérte, akik egészen éjfélig húzták a talpalávalót. Ezalatt kedvünkre falatozhattunk a lekváros -hájas-kifliből.
Vasárnap mindenki jó élményekkel és egy kis csomag hurkával-kolbásszal-
Mindenkinek ajánlom ezt a programot (igaz, hogy legközelebb csak jövőre), mert semmi sem adhatja vissza a remek hangulatot, a jó társaságot és a finom falatokat! Köszönjük a szervezést Csernenszky Julinak (442.), Varga Petinek (205.) és a segítőiknek!
Katica (1926.)
[picasaalbum id=5]