Vágtuk. Pontosan január 11-én, szombaton reggel fél hétkor érkezett el a kecskeméti illetőségű termetes koca, Alíz életének vége a házigazda, solymári (800.) cserkészcsapat otthonának udvarán. Hagyományosan a regös szakág januári programja ez a rituálé. Az első alkalom 1993-ban volt, azóta generációk ismerkedhettek meg a népi kultúra egyik legjelentősebb közösségi eseményével.

A kiadós töltött káposztán, pörköltön kívül készült még sütni és füstölni való kolbász is, és a májas hurkát sem kell mellőznie majd nyáron a regös táborosoknak. Jelentős mennyiségben ott fogják elfogyasztani a kicsik és a nagyok a téli munka eredményét.

A korán útnak indult böllér a többiek segítségével leemelte az utánfutóról az éhes, egy napja csak vízen élő állatot, és egy elektromos sokkolóval, fájdalommentesen ütötte ki a koca tudatát. Ezt követte a precíz szúrás. A reggelinek való vért egy edényben fogták fel a legbátrabbak, de az ötven-hatvan fős tizenhat éven felüli, illetve őrsvezető eleinte kisebb körben állva szemlélte forró teával a kezében az eseményeket. A gyakorlottabbak forrázták, perzselték az oldalára döntött kocát. Volt, aki lapáttal, volt, aki késsel fejtette le a szőrös réteget a hideg hajnali derengésben. Az állat másodszori forrázása és pörkölése után, már világosban kapartuk le a felső hámréteget, ebben egyre többen vettek részt, de a legizgalmasabbnak mégis a disznó bontása bizonyult.

Ekkor már fente késeit Öcsi, a törökkanizsai Hajbel Olivér, aki délvidéki vágást és mulatságot ígért a résztevőknek. Kicsi késével gyorsan dolgozott, buzdította a legkisebbeket, hogy bátran pózoljanak a malac farkával, fogják meg a koca lábát, állítólag ezek szerencsét hoznak. Az a jó ebben a programban – mondta Varga Péter, Petyusz az esemény egyik szervezője -, hogy ilyenkor a cserkészvezetők is lazán, a kisebbekre való figyelés kötelezettsége nélkül kapcsolódhatnak ki egymás között, néha távoli csapatok tagjaival együtt. Jó alkalom ez az ismerkedésre, tervek kovácsolására.

A különös precízséget igénylő munkába még nem szállhattak be a cserkészek, azt Öcsi végezte el. Ilyen a gyomor és a belek eltávolítása, belsőségek kiszedése délvidéki szokás szerint, ahogy öregapjától látta a lakatosból lett, maga által öntanult böllérnek nevezett Olivér. A húsrészek, a zsírszalonna darabolásába már kivették a részüket a cserkészeink. A zsír ment a fazékba, hogy röpke fél nap múlva kész is legyen belőle a töpörtyű. A lányok bekeverték a töltött káposztának valót, rakták teli a fazekat a csomagokkal, míg mások a kolbásznak valót darálták, gyúrták össze a fűszerekkel, és főtt az abálóban a májas hurkába való belsőség. Kora délutánra már szőröstül-bőröstül fel lett dolgozva a koca, eljött az ideje a játéknak, majd az esti táncháznak.

Nagy Emese (forrás:cserkesz.hu)

Képek a programról:
[picasaalbum id=4]