A programok kialakulása

A regös táborból a családi altáborba érkezett szülők eleinte a regös táborokban alkalmazott feszes program ritmushoz igazították az altábor programját.

Amolyan „klasszikus” gyerekfoglalkoztatós, időbeosztásos programot működtetett a tábor: volt reggeli falugyűlés, utána aprók tánca, kézművesség, ének. Délután pedig egy szabadabb blokk, mikor átmehettünk a „nagy” regösbe, illetve a környéken kirándultunk. Ehhez  a programcentrikussághoz kellettek segítők a rendes táborból és saját részre is külön, ami nekünk nagyon hasznos, a tábornak tulajdonképp lelkesítő volt.

Ekkor alakult ki a gimnazista altáborból jött porontypásztorok rendszere: a délelőtti programban 6-7 porontypásztor hozott nekünk egy mesét és ebédig segített a gyerekekkel való foglalkozásban.

Az évek során – a családok és benne a gyerekek számának növekedésével – egyre nagyobb gondot okozott a megszabott altábori időbeosztás betartása. Ugyanakkor mivel ehhez igyekeztünk alkalmazkodni, ez néha sok-sok várakozást – és nekünk szervezőknek talán bosszúságot – szült.

Másrészről megfigyelhető volt, hogy egyrészt a szervezett gyerekprogramban a szülők nem vesznek részt – hisz nem is nekik szólt -, másrészt a szülők, akik igyekeztek volna élvezni a regös tábort (egy kis kézműveskedéssel, énekléssel, tánccal), nem tudták: hiszen éppen az altábor gyerekeinek programot szerveztek.

 Így alakult ki, hogy már nem a nagyon feszes gyerek-foglalkoztatós beosztást tartjuk fontosnak, hanem e helyett arra helyeztük a hangsúlyt, hogy a szülő(k) „regösködjenek” a táborban, ebbe kapcsolódhassanak be a gyerekek. Ugyanakkor kortól, illetve érdeklődési körtől függően a gyerekeknek azért vannak célzott programok (megmaradt az aprók tánca, meg lett egy „játszó”); de a cél az, hogy a gyerekek a felnőttek és/vagy a tábor egyéb programjaiba bekapcsolódva (már amibe lehet) vegyenek részt a táborban.

Ez egyrészt jóval lazább napi rutint tesz lehetővé, nem kell azon görcsölni, hogy ha nem jön valaki, akkor addig nem tudjuk elkezdeni. Gyakorlatilag egy napnak – az időpontok tekintetében – három sarok-időpontja van: reggeli, ebéd, vacsora J. A többi időbeosztás kötetlenebb.

Másrészt – és ez a lényeg – azt feltételezi, hogy a szülő végig „regösködik” a táborban, amibe a gyerek bekapcsolódik a maga szintjén, továbbá a „célzott” gyerekprogramokba nem beadjuk a gyereket, hanem együtt veszünk részt azokban (aktív szülői részvétel pl. aprók táncában is!).

Praktikusan azt szeretnénk, hogy a szülők örömüket leljék az általuk végzett foglalatosságban (ének, tánc, kézművesség), hiszen itt a táboran lehetőségük van olyanra, amikre otthon nincs (egyéb elfoglaltság miatt, pl.: takarítás), de amíg az anyuka/apuka kiéli magát (pl.) a székelykapu faragásban ☺, tudjon a gyereknek kis kopjafát mutatni.

 A fentiek alapján kétféle attitűd szerinti programtípust nyújtunk az altáborban:

1.   Utánzás módszere.
Miközben a szülő „regösködik” (kézműves, tánc, ének, játék, stb.) a gyerek ezt látva bekapcsolódik a tevékenységbe, és ő is próbálja (vagy azt,
vagy az ő szintjén megfogalmazott szinten) csinálni.

Ez regösre jól működik, mert a szülők egyébként is oltottak, maguk is tevékenyen szeretnének résztvenni a táborban (kézműves, éneklés, tánc), a nagyobb gyerekek meg bekapcsolódnak ebbe. Tehát ha mondjuk valaki nemezel vagy sző vagy kosarat fon, az a lényeg, hogy ő maga (mármint a szülő) teszi ezt, de lehetőség van a gyereknek is bekapcsolódni – mondjuk egy egyszerűbb munkával.

Ugyanakkor ez persze nem jelenti azt, hogy egyvalaki pl. egész tábor alatt körmöcskézik, lehet más mellett tanulni egyéb kézművest is, akár többfélét a tábor alatt.

Az utóbbi két évben kipróbáltuk, és nagyon jól működött. Együtt tudtunk élni a táborral, láttuk az altáborokat, a nagyobb gyerekeink is tudtak
„kíváncsiskodni” a nagy táborban – úgy éreztem zavarás nélkül. A szülők kézművezésébe szívesen kapcsolódtak be a gyerekek (már amelyik korosztályilag be tudott kapcsolódni). 

2.      Programjellegű módszer.
Mikor a gyerekeknek célzott regös programot szervezünk. Ilyen az aprók tánca, gyermek kézműves.

Nem akarjuk egyik módszert sem kizárólagosnak tartani, de erősíteni szeretnénk azt a metódust, hogy a szülő példáján látva nevelődjön bele a gyerek a
hagyományba (már ahogy ez mindig is működött; persze nem mintha nem lett volna jelen a közvetlen nevelő, oktató módszer; szóval értitek).

Tudjuk, hogy ez szemlélet kérdése is (foglalkoztató típusú nevelés/utánzásos nevelés): akár a mai pedagógiai „technológiák” megkülönböztető jegye is lehetne. És habitus kérdése is: ezalatt azt értjük, hogy valakik(k) (akár szülő, akár gyerek) igényli a „vezetett” foglalkozásokat, míg mások jól meg tudják találni a lehetőséget: be tudnak kapcsolódni, rá tudnak hangolódni a felnőttebbek, nagyobbak programjaiba.

Programfajták

 Célzott gyerekprogramok[1]:

1.     Mi tartjuk nekik:

a.      Gyerek kézműves: gyékényből, kukoricaszárból, mézeskalácsból, gyapjúból, fonalakból,
termésekből, fából, agyagból, viaszból játékok, tárgyak.

b.      Aprók tánca: gyermekjáték-fűzések, mondókák, énekek.

 2.     Gyerekek játékai:

a.    babaszoba (szőnyeg, babák, ruhák, kendők, fateknő, babaház)

b.     kiskonyha (edények, mérleg, termések, kötény, poharak, dobozok, kosarak)

c.       favonat, fakocsi

 A fentieket a kicsiknek csináljuk. Ezt néhány rongyszőnyegre letesszük:  4-5 éves korig remekül eljátszanak önállóan benne a gyerekek.

 

d.      rajz (asztalok, kréta, ceruza, üres lapok)

e.     festés (ez kicsit irányítva: pl. kétnaponta fél egy emberrel közülünk)

f.       labdák, hinta (többféle, kosaras hinta is), kötelek.

 

 Utánzásos programok (szintén mi tartjuk):

1.      nemezelés (tulipán, labda, valami kétdimenziós dolog),

2.      varrás (csak kézzel – manó, filcállatok),

3.      gyékény, csuhé, vessző,

4.      kenyérsütés (Ott helyben tudunk lisztet őrölni. Teknőben közösen gyúrjuk a tésztát, aki szeretne, gyúrhat zsemléket, azt kisütjük, uzsonnára/tízóraira
is jó),    

5.      faragás,

6.      szövés,

7.      körmöcskézés,

8.      gyapjúból

9.      tejfeldolgozás (sajt)

10.  mesélés (megpróbáljuk fejből :), a gyermekek majd körénk gyűlnek)

11.  éneklés(a magunk örömére:))

12. a táborban is sok-sok dolog történik: a nagyobbak (6-8 évesek) már tudnak a „nagy” táborban kézműveskedni, illetve van olyan, hogy mondjuk – hallgatónak persze – a gyerek megnézni valamelyik altábor éneklését, sőt akár „eljár” oda, nézi a nagyok táncát, stb.