(Csizmazia András emlékezése)

Ilona a legelső regös táborunktól (1989 december, Esztergom) tanította népdalokra
regöseinket. Mikor megkerestem, rögtön közénk állt, és meghatározóvá vált a
regösök autentikus népdalkincsének kialakításában.

Regös táborainkban élményként átadott népdalai a résztvevőkön keresztül tovább
éltek a nyári cserkésztáborokban.
Velünk együtt vallotta, hogy ha egy ember rendelkezik népének érzelmi
anyanyelvével, azaz műveli hagyományozó kultúráját, akkor nagyobb biztonságban
áll meg a világban. Ki tudja mondani, énekelni, táncolni magából az örömöt és a
bánatot egyaránt. Ezt a hagyatékot kell átmenteni és megélni ott, ahol élünk: legyen
az falu, város, vagy nagyváros.

Az 1991-es koreai jamboreen a Pannonhalmán megtanított népdalai hívták föl a
többi cserkész figyelmét a magyar kultúrára
A Hollókői táborban tanított “Isten áldja meg a magyart” a regösök himnusza lett.
Nekünk regösöknek énekelte föl a „Fúvom a dalt” c. kazettára az általa ajánlott
népdalokat.
Alapítóként mellénk állt akkor is mikor a hatékonyság növeléséért létrehoztuk a
Regös Alapíványt.

A magyar hagyomány rendíthetetlen hűségű szolgája volt.
Hálásak vagyunk neki, amiért ilyen sokat adott nekünk ebből a szolgálatból:
önmagából, az életéből.

A Jóisten adjon Neki égi boldogságot, amiért annyi fiatalt tanított a hiteles dalolásra!